A 96. Ünnepi Könyvhét debreceni programjai a Méliusz Juhász Péter Központi Könyvtárban kaptak helyet. Az eseménysorozat idei vendégtelepülése Pozsony volt. A megnyitón köszöntőt mondott Puskás István alpolgármester úr, Eva Ivancsova, a Szlovák Intézet Igazgatója, Pósán László, az Országgyűlés Kulturális Bizottságának elnöke és Csehy Zoltán költő, az idei könyvhét díszvendége is.
A nulladik napon az Oratóriumban mutatták be Győr L. János Trónfosztók című drámáját. A szerzőt Baranyai Norbert adjunktus, középiskolai tanár, irodalomtörténész kérdezte. A beszélgetés során a történelmi fikció műfaja, a debreceniség és annak irodalmi vonatkozásai kerültek fókuszba, illetve szó esett a Menekülők című drámáról és a Győri-életmű egy korábbi darabjáról is. Június 12-én, 15 órakor Polgár Anikó Fordított Gorgó című verseskötetét Kovács Edward költő moderálásával mutatták be. A beszélgetés során egyértelműen kiderült, hogy Polgár számára kiemelt jelentőséggel bír az antikvitás. Elmesélte, hogy gyermekkorában a falusi könyvtárban fellelhető olvasmányoknak, elsősorban Szabó Magda és Jókai könyveinek köszönhetően talált rá a régiségre, az antik műveltségre, és ekkor merült fel benne, hogy az „egy olyan világ, amely kinyílhatna” számára. Kovács ezt követően arról kérdezte a szerzőt, hogy miként látja a mitológia funkcióját az irodalomban, valamint, hogy tudna-e említeni kortárs alkotókat ehhez kapcsolódóan.
Polgár kiemelte, hogy vannak női szerzők is, akiknél megfigyelhető az antikvitás, a mitológia mint ihletforrás,
például Hajnal Anna, Nemes Nagy Ágnes, Károlyi Amy, Takács Zsuzsa és Rakovszky Zsuzsa költészetében. Utolsóként Erdős Virágot említette, akinél megjelenik Eurüdiké története, akárcsak a Fordított Gorgóban. Kovács az ekphrasziszokban rejlő többletlehetőségekről, valamint az intermedialitásról is kérdezte a szerzőt, aki válaszában Philosztratosz Képek című munkáját és Szilágyi János György görög vázákkal kapcsolatos írásait nevezte meg fontos inspirációforrásként. A beszélgetés során egy olyan életműnek egy szeletét ismerhettük meg jobban, amely sokszínűsége mellett tele van összefüggésekkel, például Polgár mindhárom felnőtteknek szóló verseskötetében előkerül Trója, továbbá mind a Fordított Gorgóban, mind a Régésznő körömcipőben című kötetben kiemelt szerepet kapnak a női sorsok.
Ugyanezen a napon a megnyitót követően Fazakas Gergely Tamás irodalomtörténész beszélgetett a könyvhét díszvendégével, Csehy Zoltánnal legújabb kötetéről, a Fogli d’albumról, illetve tágabban a teljes életművéről, amely igen sokszínűnek mondható, hiszen Csehy szépirodalmi szövegeket és szakirodalmi munkákat is ír, fordítóként tevékenykedik, valamint foglalkozik operákkal is. A beszélgetés jó hangulatban telt, amit az is megalapozott, hogy a program nyitányaként Csehy kiváló előadókészségét is megmutatta Ars, ars, ars, ars című versének felolvasásán keresztül. A költemény Fazakas szerint „ironikus, megfordított ars poetica”, amelyben számos réteg, utalás található. Ezt követően
szóba került Csehy hatalmas műveltsége, valamint a humanista műveltségeszmény pusztulása is.
Amikor Fazakas a saját műveiről kérdezte a szerzőt, Csehy azt válaszolta, hogy sok verse lényegében a magabiztosság elvesztéséről szól: öt percig sikerül elhinni, hogy amit alkotott, az remekmű, aztán persze kiderül, hogy nem ez a helyzet, éppen ezért szükség van olyan effektusokra, amelyek mintegy zárójelbe teszik a szöveget. Több kérdés is arra irányult, hogy miként függ össze Csehy munkásságában a zene és az irodalom, például hogy hogyan valósul meg a transzmedialitás a Fogli d’albumban, milyen e téren a nyelv teherbíró képessége, illetve hogy a zenei szerkesztettség hatással van-e a kötet struktúrájára. Csehy válaszában beszélt többek között a költői képek szerepéről, aminek kapcsán
sajnálkozva megjegyezte, hogy nincs most metaforadivat,
valamint kitért a kötet címének jelentésére, zenei vonatkozására is. A beszélgetés végén Pozsony került a középpontba, Fazakas arról kérdezte Csehyt, hogy melyik a meghatározóbb számára: a városi identitás vagy a humanista hungarus-tudat. A szerző szereti Pozsony kísérleti jellegét, de eklektikusságával kapcsolatban megjegyezte, hogy „rettenetes ennek a városnak a teste”.
A könyvhét első napján két programpont is Horváth Florencia költő munkásságát helyezte előtérbe. Az idén megjelent Hiátus bemutatóján a szerzővel Bodor Erzsébet kritikus beszélgetett. A beszélgetésen szó esett arról, hogy Horváth nagyon korán bekerült a költészeti diskurzusba az írótáborok és középiskolai irodalmi pályázatok által, és a Móricz Zsigmond irodalmi alkotói ösztöndíjat is elnyerte. A szerzőt elmondása szerint Terék Anna és Tóth Krisztina írásművészete inspirálta.
Horváth kiemelte, hogy versei nem terápiás jelleggel íródtak,
de gyógyító erővel szolgálhatnak másoknak. A beszélgetésben szó esett még a Vas megyei kulturális élet működéséről, Horváth főszerkesztő-helyettesi munkájáról a prae.hu művészeti portálnál, valamint az ihlet és a szövegalkotás kapcsolatáról. Kitértek a bemutató során a Karádi Gergővel közös Valójában senki projektre is, amely egy zenés irodalmi produkció Horváth Florencia verseiből. A nap utolsó programjaként a közönség meg is tekinthette az előadást.
Iancu Laura A vágány mellett című kötetét június 13-án mutatták be a Méliusz Juhász Péter Könyvtár Helytörténeti Részlegén. A szerzővel Ecsedi Borbála költő beszélgetett. Szó esett Iancu sokoldalú tevékenységéről: többek között néprajzkutatóként, teológusként és költőként tevékenykedik. A román oktatási rendszer jellege és moldvai származása is fókuszba került a beszélgetés során. Ecsedi kérdésére válaszolva Iancu Laura három szerzőt emelt ki mintaadóként: Hervay Gizellát mint erdélyi női szerzőt, Pilinszky Jánost a hit, illetve Csoóri Sándort a népiség felől.
„Egyszerűen jelen vagyok és arra vagyok kíváncsi, mi szólal meg”
– nyilatkozta Iancu az írással kapcsolatos intuíciókat illetően. Szintén a második napon, 15 órakor mutatták be Mezei Gábor Az állomány felszámolása című verseskötetét Herczeg Ákos irodalomtörténész moderálásával. A beszélgetés azzal a kérdéssel indult, hogy milyen hatással van az identitására, ha egy szerző kötetei különböző kiadóknál jelennek meg, ahogyan az Mezei Gábor esetében is történt. A szerző úgy véli, hogy kötetei között, a szövegvilág épülésében megfigyelhető valamilyen folytonosság, bár mindig maradnak üres helyek. Herczeg Ákos ezután arról kérdezte a szerzőt, hogy mire vonatkozik az ’állomány’, illetve a ’felszámolás’ legfrissebb könyve címében.
Mezei válaszából megtudhattuk, hogy „egy ember utáni világ megírhatósága” érdekelte,
és ennek megfelelően a kötetben egy posztapokaliptikus versvilág bontakozik ki. Herczeg Ákos megjegyezte, hogy a szerző korábbi versesköteteit nyelvi szempontból az ökonomikusságra törekvés, a sűrítő eljárások jellemezték, Az állomány felszámolása esetében viszont a bőbeszédűség, az akkurátusság, a jelenségek pontos megmutatása a meghatározó. Mindez azzal hozható összefüggésbe, hogy Mezeit kifejezetten izgatja az „archiváló mániákusság”, illetve a „mániákus” figurája; valószínűleg a következő, még kezdeti fázisban lévő kötete is e köré fog épülni.
A Helytörténeti Részlegen 17 órai kezdettel Szilágyi Szilvia kritikus kérdezte N. Tóth Anikót, A szalamandra mosolya című kötet szerzőjét. A mű Selmecbányát és annak történetét helyezi fókuszba, melyet a regény szövege mellett festmény, térkép és fotók is részletesen megjelenítenek. A harmadik napon, június 13-án mutatkozott be Németh Zoltán A Fáraó önéletrajza című verseskötete. A szerzővel Fodor Péter irodalomtörténész beszélgetett. Megtudhattuk, hogy Némethet egyrészt a fáraó fogalmának hármassága (ember – isten – műalkotás/tárgy) izgatta, másrészt pedig a perverzió, amellyel már a korábbi köteteiben is foglalkozott. Szerinte a fáraó élete lényegében abnormalitás, ily módon alakja lehetőséget teremt annak a kérdésnek a körüljárására, hogy mi az ember, illetve az emberi, továbbá arra is felhívja a figyelmünket, hogy túlságosan be vagyunk zárva a saját korunkba, és egyúttal segíthet is abban, hogy valamennyire ki tudjunk lépni abból.
Fodor Péter megjegyezte, hogy a kötetet szinkretikus stílus, a nyelvi regiszterek sokfélesége jellemzi,
például jelen van benne az egyiptomi hitvilággal kapcsolatos szavak mellett az orvosi, tudományos nyelv is. Egyes versekhez lábjegyzetek is tartoznak, Németh szeret „eljátszani a lábjegyzet-poétikával”. Fodor Péter a kötet fontos irodalomtörténeti előzményeként említette Nemes Nagy Ágnes Ekhnáton-ciklusát, és szorosabb kapcsolatot vélt felfedezni az Amikor, illetve Németh Kleopátra című verse között, a szerző szerint azonban ez nem volt tudatos, a szöveget Paul Celan inspirálta. „Nem annyira Nemes Nagy Ágnes, de örülök neki, ha úgy tűnik” – tette hozzá. Június 14-én, 13 órától Nagy Tímea Kétségek múzeuma című verseskötetét ismerhette meg a közönség, a szerzőt Juhász Tibor költő, szerkesztő kérdezte.
Nagy Tímea esetében kettős pályakezdésről beszélhetünk,
hiszen nem sokkal a Kétségek múzeuma előtt már megjelent egy francia nyelvű verseskötete is, a Les enfants que nous étions. Nagy párhuzamosan dolgozott a két könyvön, a viszonyukkal kapcsolatban pedig úgy vélekedik, hogy a magyar nyelvű kötete ott kezdődik, ahol a francia nyelvű véget ér. A beszélgetés során szóba került, hogy bár Nagy régizenészként működik, költészetében kevésbé van jelen a zene, illetve a zeneiség, ugyanakkor a Kantáta ciklus például a kötet közepén kitüntetett pozícióban helyezkedik el. Ennek oka, hogy így nem borul meg a kompozíció egyensúlya, valamint a ciklus vizuálisan is elkülönül a többi egységtől, hiszen Szabó Imola Julianna erdőt ábrázoló grafikái keretezik. Szó esett arról is, hogy
a jelenleg Genfben élő Nagy életének jelentős részét külföldön töltötte,
és hogy nem ismeretlen számára a költözés, illetve az utazás tapasztalata. Juhász ennek kapcsán arról kérdezte a szerzőt, hogy szokott-e ihletet meríteni az utazásból. Nagy azt felelte, hogy nehezen tud utazás közben írni, viszont magába szívja az élményeket, illetve fényképeket készít, amelyek különösen fontosak számára, hiszen megnyugtatják őt, segítenek kapcsolatba lépni önmagával, valamint tetten érni az érzéseit.
Ugyanezen a napon 16 órától nagy számú érdeklődő vett részt Áfra János Kitakart anyám című hatodik verseskötetének bemutatóján. A szerzővel Urbán Andrea kritikus beszélgetett. A kötet középpontjában az anya halála áll, így az írás, a munkafolyamat fontos része volt a gyászfeldolgozás, illetve az az utómunka, amelyet a felnövés, a felnőtté válás időszakának feldolgozása jelentett. Az anya múltjához való hozzáférés a családi képeken keresztül valósulhatott meg, azonban a könyvbe nem maguk a fényképek kerültek be illusztrációként, hanem Imreh Sándor Menetmen grafikái, valamint a borítóra egy Balogh Kristóf József festmény, amely szintén egy fotón alapul.
A grafikák Áfra szerint kifejezőbbek, mint a fényképek, mivel „megmutatnak, de el is rejtenek”,
valamint úgy véli, hogy nemcsak illusztratív szereppel bírnak, hanem a megragadhatatlanságot, a felejtés dinamikáját is közvetítik. Urbán Andrea kiemelte, hogy a ciklusnyitó szövegek különböző hitvilágokhoz kapcsolódó anya-, illetve termékenységistennőkhöz szólnak, majd arról kérdezte a költőt, hogy honnan jött ez az ötlet. A beszélgetés során többször is felmerült, hogy Áfrát az anyaságnak nemcsak a személyes vonatkozásai érdeklik, hanem annak általános emberi megközelítései, valamint az anya mint archetípus problémája is. Az anyakép szempontjából Juhász Ferenc Anyám című 1969-es kötete jelentett számára inspirációt, ugyanakkor valamilyen szinten szembe is helyezkedett vele.
Urbán Andrea arról is kérdezte a szerzőt, hogy mi foglalkoztatta a megszólíthatósággal kapcsolatban,
hiszen a kötetben gyakori az anya megszólítása, szólongatása. Áfra válaszában többek között az anyanyelv-elsajátítást, a nyelvhasználat problematikáját, illetve a költői nyelvteremtést emelte ki. Urbán Andrea utolsó kérdése a közeljövőre irányult. Áfra számára jelenleg az új munkahelye jelenti a legnagyobb kihívást, illetve szeretne a családjára, a kislányára fókuszálni, úgyhogy nem sok ideje jut az írásra, ugyanakkor megjegyezte, hogy mostanában foglalkoztatja a prózaírás, amihez egyelőre még nem látja a teret az életében.
A programsorozat utolsó napján Jókai Mór életműve került előtérbe. 11 órától Kiss A. Kriszta A fiú, aki mindent el akart mesélni című kötetét mutatták be, a szerzőt Gesztelyi Hermina kérdezte. 16 órától Bényei Péter és Hansági Ágnes Jókai-kutatókkal beszélgetett Farkas Evelin, majd 17 órától Szécsi Noémi Jókai és a nők című kötete zárta a blokkot. A zárónapon még három kötettel ismerkedhettek meg a debreceniek: Röhrig Géza Semmike-dalok, Hoffmann Kata Megsebzett gyerekkor és Szlavicsek Judit Végzetes Kékszalag című művével.
96. Debreceni Ünnepi Könyvhét és 24. Gyermekkönyvnapok, 2025. június 11-15.
A fotók forrása: a Méliusz Juhász Péter Könyvtár Facebook-oldala
